Fatima

Gondoltam, a mai nap a pihenésé lesz, de ahhoz képest elég sokat mászkáltam a fájós, vízhólyagos lábaimmal. Egy kiadós reggeli után megkerestem az alvégen a buszpályaudvart és kisvártatva már a fatimai buszon csücsültem. Jó egy óra volt az út, de úgy kb. felénél felszállt egy francia cserkész csapat, akik aztán a busz végében énekelgettek végig. A hatalmas pakkjaik mellett még egy tizliteres ütött-kopott alumínium fazekat is hoztak magukkal.� Fatima gyönyörű, a centenárium lázában ég. Fel van lobogózva az egész város, új templom, szobrok, ezer virág mindenütt. Kisváros, de rengeteg új, ízléses szálloda sorakozik a szépen parkosított utcákon. A templom egy hatalmas téren áll egy park közepén. És persze a sok kis kegytárgyakat árusító üzlet - ilyen helyen elmaradhatatlanok.

A templom maga nagyon impozáns, márvány mindenütt és nincs túldíszítve. Gyertyát nem is lehet itt bent gyújtani, erre kint a téren külön helyet alakítottak ki. Én is gyújtottam párat.

Egyet azokért, akik már nincsenek közöttünk, egyet azokért, akik jelenleg fontosak nekem, és egyet azokért, akik még nincsenek közöttünk, de már nagyon várjunk Őket.

Szép nap volt. Holnap újra úton egy húzós hegymenettel mindjárt�.�.