Rabacal - Coimbra 29,5 km

Hiába, ha a táv és a hőmérséklet egyaránt harminc alatt maradt, szárnyalok mint Forrest Gump�. Csak mentem és mentem és mentem és egyszerre csak Coimbrába értem! Szép idő és kellemes szép táj kisebb mászókákkal. Vasárnap!

Ma ismét sikeresen előadtam a Rettenthetetlent, amikor egy szűk utcácskában két kutya acsarkodott rám. Közben meg majd kiugrott a szivem, úgy be vagyok tojva tőlük�. Ha nem lennének nálam a botok, még mindig ott állnék.

Ma megállapítottam, hogy itt a rendszámok kiosztása komoly szisztémát követ. Az ősöreg kocsiké olyan, mint régen otthon. Két betű után kétszer két szám. A csak kissé régieken a két betű a számok után van. Az újakon pedig a két -két szám közé került a két betű. Nem tudom, hogy folytatják??!

Ma rengeteg fügefát láttam tele fügével. Meg mandarin és narancsfákat tele gyümölccsel. Érdekes, hogy míg a mandarin egyszerre érik, addig a narancs fokozatosan. Vannak a fákon apró zöldek és már potyognak róla érettek is.

A tegnapi tömeg az albergéből nagyrészt Fatima felé vette az irányt, mert a kis néger csajon és a két portugálon kívül nem láttam ma mást. Szembe - Fatima felé - is csak két bringás és egy futó � jött. Félúton összefutottam egy csapatmezes briganti bandával, akik mosolyogva, kiabálva kívántak jó utat portugálul. �

Most még lustizok kicsit, aztán sétálok egyet, ez a város jóval nagyobb, mint gondoltam. Képek folyamatban�.

Zoli 2. nap: Rogaska Slatina (SLO) - Talmassons (ITA) 246 km:

Nekem ma viszont mindenből kijutott, ami hátráltathatott, így majdnem 12 óra kellett az ide érkezésemhez. A táv első és harmadik negyede hegyes volt 12 - 15 százalékos hosszú emelkedökkel és sok esővel. Négyszer is eláztam félig, de szerencsére gyorsan kiértem alóla minden esetben. A sík szakaszokon pedig jött a már megszokott pofaszél. A végén az olasz 40 km-es szakaszt tűző napon víz és kaja nélkül kellett megtennem mert semmi sem volt nyitva, lévén vasárnap és szieszta. Ráadásul még a szállásom is be volt zárva, fél órába tellett mire elővarázsoltam a tulajt. Már kimostam a két nap alatt szétizzadt ruháimat, szereztem a csak olaszul beszélő házigazdától ruhaszárítót. Nem volt egyszerű, de a végére kiderült, hogy standino-nak hívják olaszul. Már megérte idáig eltekerni.� Most kellene szerezni pizzát és hideg söröket ha lenne erőm hozzá. Valahogy összeszedem a maradék erőmet és nekivágok ennek a projektnek.