Erika: Alvalázere - Rabacal 32,5 km

A mai nap hasonlóan telt, mint a tegnapi bolyongtam reggel héttől délután ötig. Volt mászóka az elején és a végén. Egy igazi zarándok szállás fogadott a célállomás elején, ne is csekkoltam gyorsan egy tizesért.

Most inkább arról írnék pár sort, amit eddig itt Portugáliában tapasztaltam és érdekesnek találok. Megfigyeltem, hogy a kézfogás szokása nem korlátozódik a férfiakra. A buszok - akár helyi, akár helyközi - csak akkor áll meg a megállóban, ha jeleznek a sofőrnek. A megállóban állók hevesen kapálóznak, ha a buszukat meglátják �. Mindent öntöznek és minden hatszor akkora, mint otthon. A leanderek fák, a csüngő fuxiák mint az osztrák muskátlik. A gyümölcsöktől alig látszanak a fák, de rendszerint ott rohadnak a hatalmas narancsok es citromok a fa alatt, meg gurguláznak az utcán. Iszonyat szeder- ösvények vannak az utak mellett, édesek mint a méz, legelem is naponta rendszeresen �. Mókás postaládálik vannak ( a fotoknál látható). Az eukaliptusz fak kicsinek egészen másik, mint nagyobb korukban ( szintén foto). Itt is vannak kabócák, nem csak a horvátoknál. Mára ennyi, most megyek shoppingolni epres joghurtot �.

Zoli 1. nap: Pécs - Rogaska Slatina (SLO) 261 km.

Ez egy égetően meleg nap volt jó nagy adag pofaszéllel. Legalább nem kell borotválkoznom, mert nem nőtt semmit a szakállam. Kora reggel  a Bazsi elkísért a horvát-magyar határig. Ott megható búcsút követően egyedül folytatva jutottam el a magyar 70-és éveket idéző szállásomra. Fürdés után 4 km-i gyaloglás árán szereztem vacsit és reggelit, no és egy pár sört, megtámadva egy Hofer-t és egy bezinkutat. Most már csak pihenek és holnap kora reggel irány Olaszország.