Anadia - Albergaria-a-Velha 34,0 km
Ködös, hűvös, lábfájós reggel és nyögve-nyelős délelőtt után egy jó kávé és két kis pudingos kosárka hatására megtáltosodtam, és alig négy óra alatt egyben lenyomtam a maradék 16,3 km-t. Négy előtt már be is csekkoltam abba az albergébe, amit azt hittem, már rég elhagytam, olyan hosszan jöttem befelé ebbe a kisvárosba. Szép új egyházi fenntartású szállás �.
Ma egyébként ilyen nap volt. 4-5 km-enként 1,5-2 km-es, szinte egyutcás települések. Szép lankás volt a táj, csak szinte végig műúton kellett baktatni. És volt pár parás átslisszolás többsávos utakon. Az időjárás kegyes volt hozzám. Reggel ugyan jó egy órán át szinte az orromig is alig láttam, de aztán kisütött a nap és jó meleg is lett, de nem volt hőség. Mosás után, kicsit később keresek egy merkadót vacsi-beszerzés okán.�
A tegnapi naphoz még annyit, hogy mint kiderült az ötfős társaság, akikhez csapódtam alberge-kérés közben, mind olasz. Kettő Lisszabonból indult, a többi meg az út során ragadt hozzá fokozatosan. Elhívtak vacsorázni. Hát olyan olaszosra sikeredett. Elsőbb még bolyongtunk jó két km-t, mire találtunk egy Restorante-t, ahova míly meglepő, betévedt két zarándok fickó, persze szintén olasz. Hangos eszmecsere, asztalok összetolása, nagy nevetgélések. Evés- ivás-hátbaveregetés, jókedv. Szóval echte olaszos, nagyon élveztem és a kaja is jó volt, meg a vino tinto is�. Valami krémlevest kaptunk, meg én találomra választottam sült karajt sült krumplival. De ez itt chips, villával nem is lehet enni, csak kézzel �. A végén még az olaszok ettek zöld salátát zsemlével - már meg sem lepődtem - aztán legurítottak még egy-egy likőrt folytásnak. Tíz óra volt, mire haza indultunk. Lehet, ezért is indult nehezebben a mai reggel �.
Zoli 4. nap: Dossobuono - Casale Monferrato 245 km
Itt nincs rendes WiFi, ezért nehézkes az írás. Már majdnem kész voltam amikor elveszett az egész. Nincs erőm újra írni röviden a 40 fokos melegben nagyobb szívás volt mint tegnap. Remélem holnap jobb lesz és irány Franciaország.
Újra elővettem ezt a napot, ide már másnap Briancon- ból írok Erről a napról már pár képet feltöltöttem. A nap nagyon jól indult. Az első 40 km-t dombok és kis falvak városkák között tettem meg kényelmes tempóban A korai, 6 órás indulás lehetővé tette, hogy lássam amint szorgosan kezdenek dolgozni a gazdák és gazdasszonyok. Locsoltak mindenfelé, kapáltak, hajtották a traktort stb. 40. km-nél Solfetino faluban találtsm kávézót, mellette pékséget és a főtéren kutat. Mintha álmodtam volna. Na de aztán felébredtem, kiértem a síkra, megérkezett a 40 fokos hőség és a maradék 200 km-t tűző napon unalmas rizsföldek között tettem meg. Azért igyekszik az ember a szépet érdekeset észrevenni, megörökíteni, de ez bringán nem egyszerű, meg kell állni, elővenni a telefont fényképezni elrakni és újra mozgásba hozni a bringát. Ez sok idő és energia. A gyötrelmes 200 km után szétégve megérkeztem a szállásra emberi időben nem sokkal 6 előtt. Itt is rettentően elcsodálkoztak, hogy honnan jövök és hova megyek. Nehezen emésztik meg, mint ahogy én is ezt az emberfeletti hőséget. A rituális fürdés és mosás után használható Wi- Fi hiányában becserkésztem a megszokott pizzáját és két korsó sörömet. Casale városában rengeteg a szúnyog és a rendőrök Subaru Forester-tel járnak. Sehol máshol nem láttam eddig. A szállásadó nagyon rendes volt, kaptam előre reggelinek valót a korai indulás miatt. Holnap irány egy újabb ország, Franciaország.A bringám jól bírja a hőséget, nem úgy mint én.