Rubiánes - Valenca/Tui (Spanyolország) 19,3 km

Ezt a kis fingi-lingi távot fogtam és lenyomtam egylevegővel. Hétkor indultam, és már 3/4 12 vagyis 13-kor már az alberge előtti lépcsőn vártam a nyitást. Mert hogy ha még nem is egy országban, de már egy időzónában vagyunk az Emberpajtással.�.

Indulás után fél órával utolértem a két jogász csajt. Gyanús volt, nem szoktak ilyen korán indulni - bár lassúk, tegnap is már csak egy másik, magán szállásom jutott nekik hely. Benyögték, hogy tegnap este végig telefonálták az összes könyvben levő szállást Tuiban, de már sehol sem tudtak foglalni, ezért ma még egyel tovább mennek. Az úgy 38-40 km. Elhagytam őket, de elgondolkodtatott amit mondtak. Végül is arra jutottam, hogy a Sorsra bízom magam, megyek amíg kell. Később bevillant, hogy zarándok szállásokba nem is lehet foglalni, érkezési sorrend van. Szerencsére így is lett. Az ötödik ágyat kaptam a lehetséges 40-ből. És még két alberge van a városban összesen 56 hellyel. Persze a magánszállás az más tészta! Mindig mondtam én, jogászoknak hinni nem szabad! � Na, megyek nézelődni, fotózni, vacsit vadászni!

Zoli 11. nap: Lorp-Sentaraille - L'Hospital Saint Blase 208 km

Ma talán a legnehezebb nap volt. Egész éjszaka esett, de reggelre elállt. El tudtam indulni 6-kor szerencsére. Az egész nap hűvös szeles esős volt. Felvettem mindent, kar és lábmelegítőt, aláöltözet felsőt és esőkabátot, így lehetett kibírni a 10 fokot. És csak jöttek a térd reccsentő emelkedők, itt nem ismerik a hajtűkanyart, minden emelkedő 8-10 százalékos a hosszától függetlenül. De azért begyűrtem a 200 km-t. Fáj is mindenem.  Közben a km visszaszámláló végre három számjegyűre váltott leesett 1000 alá. Találtam a mai nap végén ezt a zarándok falucskát, Már útközben táblák hirdették és megkaptam az utolsó ágyat egy nyolc személyes, négy emeleteságyas szobában. Szerencsére van itt étterem is, mert semmi kajám. Eszek valami és holnap irány Spanyolország.