Logroso - O'Logoso 39 km
A leghosszabb napnak is vége lesz egyszer! Tartottam ettől a hegy-völgyes, kényszerűségből nagyon hosszúra sikeredett szakasztól, de meglepően jól ment, főleg a vége. (Forrest Gump módjára csak mentem és csak mentem...) Lehet, hogy közel egy hete, amikor nagyon lábfájós napom volt és kiadtam a lábaimnak, hogy "kuss és meló", az most ért oda. ( végül is elég magas vagyok �). Na, holnapra már alig maradt 29 km, ami valójában csak 26, mert a falutól a világítótorony még 3 km, és ott a 0-s kő. Ma egyébként 68 előttről indultam és 29-ig jutottam! Szerencsére nem volt 25-26 foknál több, és a hullámvasút is lankásabb volt, mint tegnap. Sok kis apró falucskán jöttem keresztül. Mindenhol rengeteg a tehén. Hatalmas legelők, végeérhetetlen kukoricaföldek és a szokásos szép erdők között vezetett az út. Igen sok a zarándok is, de nem zavaró. Pl. a 38. km-nél - már igencsak fáradtan - elkerültem egy ötfős pihenő fiatal csapatot. Mikor melléjük értem, az egyik fiú ellépett a bokor mellől és a kezembe nyomott egy marék frissen szedett szedret - csak úgy. Jól esett �. A Camino ilyen! A szálláson már megint csak az előre foglalókat fogadták. Volt is némi kavarodás, de ahogy a spanyolok az ilyet kezelik, az haláli. Csak ültem, vártam a soromra és derültem a show-műsoron. Persze a végére minden összejött és mindenkinek előkerült a foglalása és meglett a helye.
Most egy nagyon nagy pihi, és holnap irány a világ vége. Zoli már ma megérkezett, biztos ami biztos. Végül is hozta a formáját. Az utóbbi időben, ha mentünk valahová, már az indulás előtt 20 perccel teljes harci díszbe vágta magát �. Azért jó tudni, hogy már ott van és hogy szerencsésen lezavarta ezt a csekélyke párezer km-t! �.
Zoli 17. nap: Santiago de Compostela - Muxia - Fisterra 111 km
Szorongva vàgtam neki fél 8-kor ennek a távnak, mert mégiscsak az Út utolsó bringán töltött napjáról van szó. A terep Muxia-ig, az óceánig, a szokásos galíciai hegyes völgyes volt. Egyszer csak jól beborúlt, jött a köd és a szemerkélő eső. Így fogadott az óceán, mert egy nappal hamarabb értem ide?
Holnap legyen jó idő a naplementét megnézni! Muxiában az óceánon kívül mást nem nagyon találtam. Jöttem is tovább Fisterra felé egy alacsonyabb rendű úton. Voltak is benne olyan emelkedők, mint a Zoncolan-on. 2-re értem a Világ végére, egyben a bringás utam végére is. Legurultam a partra, megköszöntem a bringámnak, hogy elhozott idáig. Megkerestem a magyar Albergét, rendbe szedtem magamat. Közben 17 nap után hallottam először magyar szót az utamon a szeretteimmel való telefonáláson kívül.
Egy dolgom van még,, holnap várni a kedves feleségemet. BUEN CAMINO
