Golegá - Tomar 29,7 km

Remekül indult a nap�. Negyed nyolcra sikerült összekaparni magam, miután egy szemhunyásnyit sem aludtam, hogy ki tudjam élvezni a hányinger minden egyes percét. Ennyit a zarándok menüről �.

Az eleje még egész jól ment, csak egyszer néztem el egy jelet. Ez plussz 1,5 km-t jelentett. Gondoltam legalább tuti meglesz ma is a 30. A második 10 km nagyon rosszul esett. Egy fülledt eukaliptusz erdőben szambáztam három órát cikk-cakkba és le meg fel a kedvenc, öklömnyi gömbölyű kavicsokon 35 fokban. De legalább korrekten ki volt jelölve. A lábam is cefetül fájt. Egy kiadós eszem-iszom és pihenés után a vége már egész jól ment. Csak az bosszantott fel kicsit, hogy már a város aljában voltam, amikor kiterelték az utat megint a pusztába egy nyüves vasúti átjáró megszüntetése miatt. Hozott ez is a konyhára 3-4 extra km-t.

Sikerült megint egy zarándokhoz méltatlan szállást foglalnom. Két csillagos Hotel Tomar óvárosában, saját szoba, saját fürdőszoba törölközővel. És ezt a luxust élvezhetem két napig, mert holnap átbuszozok Fatimába., meg itt várost nézek. Aztán jön a hegymenet szintén bő harmincas napi etapokkal.

Ma már egyébként határozottan szebb volt a táj és a környezet. Az volt az érzésem, hogy Lisszabon elszív minden gazdasági erőt a környezetéből, annyira lepukkant volt a környéke.

Holnap töltök fel majd sok-sok szép kepet!�